A Somogyi György citerajátékával kísért április 13-i eseményen Vida János (második képünkön középen) a következő szavakkal ajánlotta a közönség figyelmébe Bartos János (első képünkön) kiállítását:

Kedves Megjelentek! Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket e nagyszerű eseményen, amikor a szépet, a művészet egy szeletét látjuk festmények formájában, úgy elhelyezve, hogy lehetőségünk sincs másfelé nézni, hisz ezek a képek megragadják a figyelmet és szinte húzzák a szemet. És ezzel a sok szép alkotással Bartos János festőművész ajándékozott meg bennünket immár 18. alkalommal, hisz Jánosnak ez már a 18. kiállítása és ezeken mindig teljes tárlattal, gyönyörű képekkel lepte meg látogatóit.

De hát hogy is kezdődött?
32 évvel ezelőtt János megbetegedett és a hosszú, makacs betegség alatt arra gondolt, maradandót szeretne alkotni. Ekkor kezdett festeni a művészetet terápiának alkalmazva. A művészet-terápia ismert és elismert gyógyító tevékenység, melynek középpontjában a szavak nélküli kifejezés áll. Nagyon sok egészséges és testileg-lelkileg sérült embernek gondot okoz önmagáról, vágyairól, nehézségeiről szavakban megnyilvánulni. Művészetekkel, köztük a festészettel az önkifejezés szabad jelzést kap, és megszületnek a nagyszerű képek, és ez a művész betegségét is gyógyítja.

Ezzel mindenki jól járt, a művész is, mi is, mert itt vannak nekünk a képek, melyeket örömmel nézegetünk és a művész is meggyógyult. A tanulás évei következtek, ebben segítségére volt Szentkirályi Attila, majd a témakeresés és a munka, a festés.

Az erdélyi hegyekben, Brassóban, Marosvásárhelyen a Fogarasi havasokban, majd Pozsonyban és környékén és itthon szinte minden tájon talált témát, majd ezek megjelentek a vásznakon. Olajjal festett tájképei a hegyoldalak, domboldalak, a hullámzó tenger és a mi ezeket körülveszi a remegő, fénnyel átitatott levegő. A megcsodált, általa sokszor átélt és megértett szépségnek, jelentésnek képi továbbmondásából nyerik szépségüket, hasonlóan a csendéletek, a katolikus vallás különféle személyeinek ábrázolása, az állatokról festett képei, a portrékról, várakról, városokról készült szép képek.

Ecsetkezelése, a színek együttléte és szétválása olyan, ahogyan ő látja a tájat és annak változásait. Úgy érezzük, hogy mi is ott vagyunk, és a valóságban látjuk azt, ami a képen van. Képei mentesek a kísérletezéstől szinte azt mondhatjuk, hogy már túllép a realista ábrázoláson, ez már a most egyre többször látott fotórealista irányzat képeinek bemutatása. Képei dekoratívak. Komolyságuk mindenképpen figyelmet érdemel. Remélhetőleg ezután is ebben a stílusban alkot, megőrzi az eredetiségét és nem tesz engedményt az elvárásoknak. Művészete a látható világot jeleníti meg!

János, szívből gratulálok ezekhez a szép képekhez, és kérlek, továbbra is hasonló komolysággal, lendülettel, ha kell, haraggal alkoss, és ajándékozz meg minket még nagyon sok képpel.

Hölgyeim és Uram! Íme, a művész és az ő képei. Kérem, nézzék meg a képeket, beszélgessenek Jánossal és vigyék el a kiállítás hírét barátaiknak, ismerőseiknek! És ha valamelyik kép megtetszik, akkor díszítsék vele lakásuk, munkahelyük falát!

A megnyitón Tilinger Sándor fotózott. Képgalériánk a lenti felvételre kattintva megnyitható.